Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogy ne vesszen el...

2010.05.16


Hogy ne vesszen el...

Sajnos nap mint nap számtalan hirdetés jelenik meg minden fórumon, ami elveszett vagy talált kutyáról számol be. Nagyon sok kutya tűnik el séta, kirándulás, vadászat, utazás, stb. közben, vagy elcsatangol otthonról.

Hál'istennek lassan negyvenéves kutyás pályafutásom alatt nem sok személyes tapasztalatot szereztem arról, hogyan lehet egy kutyát elveszteni �talán épp ezért eredményesnek minősíthetők az alábbi, hosszú évek során kicsiszolódott védekezési módszerek, amelyek segítségével elkerülhető kedvencünk eltűnése.

1. Fegyelem:

Ez a dolog alfája és ómegája. Még a váratlan helyzetekben is kézben tartható a kutya, ha az alapfegyelem szilárd.

Nagyon praktikus a síp használata a kutya irányításakor: éles hangja biztos elüt a környezettől és sokkal messzebbre hangzik, mint a kiáltás. A vadászkutyások által használt kettős síp pörgős fele többszáz méterre elhallatszik, ha az ember amúgy rendesen, tele tüdőből belefúj. A sípoknak is egyéni hangjuk van, (no meg, mindenki másképp fújja) így a kutya �a hiedelemmel ellentétben - könnyen megkülönbözteti az egyes sípok hangját. (No persze, a síp elvesztése, elromlása esetén bizony kell néhány napos gyakorlás, amíg a kutya átáll az új hangra.) Ezért még a nagyvárosi forgatagban is hasznos eszköz ebünk irányítására, érdemes a behívásra, illetve a (távolból) fektetésre sípjelet alhalmazni.

A legfontosabb feladatok, amelyeknek tökéletesen kell(ene) működni minden kutyánál:

a. általános viselkedési alapok:

Kapu, ajtónyitás : parancs, de mire? ( Nagyon sok csatangolási történet kezdődik úgy, hogy amíg kiálltam a kocsival / kinyitottam a kaput, kislisszolt� )

Na, ilyen nincs! A kapu- vagy ajtónyitás parancs arra, hogy a kutya �lépjen hátra, menjen egy képzeletbeli 'vonal' mögé vagy egy bizonyos területre (ezt mindenki maga dolgozza ki a helyszínnek megfelelően), a lényeg az, hogy a kutya nem közelítheti meg a kaput! Nyílászárón áthaladni csak parancsra, gazdival lehet: ez törvény.

A pórázlecsatolás ra ugyanez vonatkozik. ( Véletlenül elszakadt a póráz / kinyílt a karabiner és ő elfutott�) Érdemes először lefektetni vagy leültetni (szőrzet kérdése, melyik a jobb, t.i. hogy mennyire lesz koszos sáros időben), és lecsatolás után külön paranccsal felszabadítani az ebet ebből a testhelyzetből.

b. Behívás : alapvető, mégis, nehéz vele 'abszolút' szintre eljutni, hiszen nehéz kikényszeríteni a gyors végrehajtást, mert a kutya értelemszerűen távol van a gazdától. (Tanításával most nem foglalkozom, az nem fér be ezen cikk keretei közé)

c. Fektetés távolból: akik nem sportkutyások, nem nagyon használják ezt az eszközt, pedig érdemes bíbelődni a tanításával, mert amikorra ez mondjuk 100 méterről is muködik, a kutya általános fegyelme és kezelhetősége sokat javul, ami a behívó parancs feltétlen végrehajtását is segíti.

Másrészt, tapasztalatom szerint vészhelyzetben könnyebb ezzel a paranccsal 'megfogni ' a kutyát, hiszen ez egy gyors cselekedet a kutya részéről, míg a behívás végrehajtása egy cselekvésfolyamat (körülnéz, megfordul, elkezd visszafelé futni, de merre is?� Akkor hatásos, ha hosszan kitartjuk a parancsot, vagyis a kutyi csak feküdjön ott vagy fél �egy percig, amíg letisztul egy kicsit a köd az agyáról, mondjuk macskahajsza után. Utána a behívás már nagyszerűen fog menni (megváltás lesz a kutyának)

2. Hogy ne ijedjen meg �(vagy másképpen: a korai nevelés fontosságáról)

A másik típustörténet: �egijedt a hirtelen .. (zajtól, másik kutyától, hülye embertől, stb.) és eszementen kirohant a világból, sehol se találtuk!�

Hirtelen, váratlan ingerek érhetik a kutyát, főleg nagyvárosban, forgalomban, és néha a legjobb idegrendszerű eb is megijed. DE! Minél jobb volt a korai szocializáció, vagyis a zajokhoz, forgalomhoz, emberekhez-állatokhoz szoktatás (minél többféle dologhoz, minél korábban �de azért fokozatosan), annál kisebb erre az esély. Másrészt, a helyes szocializáció közben a kutya azt is megtanulja, hogy ha baj van, vagy valami veszélyes(nek tűnik): a gazdi segít, tehát oda kell mielőbb kerülni hozzá, mert falkavezér lévén az ő feladata a veszélyhelyzetek kezelése. Kutyáéknál ez már csak így működik (működne). Már csak ezért se szabad SOHA a gazdához odamenő kutyát büntetni.

A másik, felneveléssel kapcsolatos tanács: elegendőönállóság is legyen �az életkornak megfeleően . Én már a 2 - 3 hónapos kölyköt, amikor először viszem ki, elengedem pórázról, helyesebben póráz nélkül teszem le, hiszen úgyis ölben viszem forgalommentes helyre (fertőzés-megelőzés!). Ahol van egy 100 méteres veszélymentes zóna körben, ott a babát nyugodtan le lehet tenni, póráz nélkül, azután az ő feladata, hogy a lassan sétáló gazdát, falkát kövesse. Ha csak egy baba van ott, sose fordult még elő, hogy 20 méternél messzebb eltávolodott volna. A távolság persze a korral fokozatosan nő, de közben a gyerek is megtanulja, hogy gond esetén sipirc mamához (gazdához), no meg azt is, hogy neki kell figyelni, hogy el ne vesszen, el ne maradjon a 'falkától', ez nem a 'falkavezér' feladata. (A behívóparancs tanítása meg folyik közben, ugye ?) Viszont, ha idejekorán nem kap lehetőséget az önálló tapasztalatszerzésre, nem is ismeri meg a felelősség súlyát, hiszen a pórázon lévő kutya abban a tudatban van, hogy a gazdi dönt mindenről és megvédi őt mindentől. És ha véletlenül elszakad ez a kötelék, tapasztalatlanul és felelőtlenül, gondolkodás nélkül belerohanhat mindenbe, ez már temperamentum kérdése csupán.

Véleményem szerint különösen fontos ez a nagyon korai 'szabadlábra helyezés' �ami szükségszeruűen együtt jár a behívóparancs nagyon korai tanításával �azoknál a fajtáknál, amelyek jellemzője a fokozott önállóság, nagy területen mozgás, mint pl. a kopófélék. Egy jóvérű beagle-nél vagy erdélyi kopónál muszáj 7-8 hetesen elkezdeni ezt a tréninget, különben behívhatatlan, szökős kutyává válik.

3. Biztonságos hely �biztonságos kerítés: Mert nem csak a kapu alkalmas arra, hogy kiszökjön!

Biztonságosnak tekinthető az a kerítés, amelynek tömör alapja van, ami megakadályozza a 'bányászmunkát', amit egyébként imádnak az ebek; maga a kerítés függőleges szerkezetű, vagyis függőleges elemekből, rudakból áll (nincs rajta lépcsoként, kapaszkodóként szolgáló vízszintes elem) és ezek egymástóli távolsága olyan, hogy nem fér ki a kutya feje. Légtornász egyedek mellé jó, ha a kerítésoszlopok tetején van egy ferdén befelé dőlő szakasz.

Nem szükséges a kölyökkori állapothoz méretezni a réseket, hanem az apróka korszak átvészelhető csibeháló kifeszítésével. (Mire azzal végez az ebke, addigra 'belenő' a kerítésbe). A nettó magassága (vagyis vízszintes kapaszkodó nélkül mérve) legyen legalább 1,5 m (átlagos kutyára, persze egy tacsihoz nem kell ekkora.) Ha már kölyökkorban ilyen kerítés határolja a területét, valószinűleg semmi probléma nem lesz (hiszen mire képes lenne kiugrani, addigra, ugye, fegyelmezett eléggé és eszébe sem jut ilyesmi�.

Ha profi szabadulóművésszel van dolgunk (vagy nem akarunk ilyen stramm kerítést látni magunk körül), gyorsan hatékony megoldás, ha villanypásztort szerelünk fel. Egy szálat kihúzhatunk alul, a föld felett, illetve a kerítés (vagy sövény) fölött több szálat egymástól olyan távolságra, hogy közte ne tudjon átbújni, ugrani.

Sajnos a nagyon vastag, nagy bunda szigetel áram ellen is, de akkor is nagy valószínűséggel érinti az orrával, mancsával, és megtanulja, hogy az bizony kellemetlen. Szakboltokban különféle készülékeket lehet kapni, van közöttük olyan, amelyik a vastag, erős szőrzetű állatok esetében is megfelelő, így beszerzéskor érdemes szaktanácsot kérni.

Nálam évek óta ilyen működik, a félméteres sövény felett fut körbe 3 szál vezeték, és kutyáim még tüzelő szuka miatt se vállalják be a keresztül-hatolást, illtve a frissen odakerült egyedek is néhány óra alatt felmérik a helyzetet és megtanulják tisztelni a 'fehér zsinórt' Elárulom, hogy mostmár csak ritkán van bekapcsolva, elég a látvány, figyelmeztetőnek.

Még láthatatlanabb megoldás az un. 'e-kerítés' . Ez az e-nyakörvhöz hasonlóan muködik, csak a jeladó a föld alatt, a terület határnál fut körbe, s ha a kutya (a speciális nyakörvvel) megközelíti bizonyos távolságra a határt, a nyakörv először hangjelet ad, majd következik az ütés. Viszont, értelemszerűen minden kutya nyakörvére rögzíteni kell a pici készüléket, tehát több kutya esetében drága. Igaz, általában hamar megismerik a mezsgyét, és jól elkerülik, így csak néha kell kondicionálni.

4. Az utolsó �ástya� ha elveszett, kerüljön mielőbb haza.

A. Egyedi azonosíthatóság:

Készülni kell arra az esetre is, ha mégis baj történik. Fontos a kutya egyedi megjelölése, azonosíthatósága. Ennek legelterjedtebb módja a tetoválás: ez azt jelenti, hogy a kutya származásigazolás számát a kutya fülébe, vagy haskorcába tetoválják.

Előnye, hogy bárki egyszerűen leolvashatja a számot és sokan tudják azt is, hogy a MEOE-ban lehet érdeklődni (akár telefonon), hogy az adott tetoválási számhoz milyen egyed tartozik, és annak ki a bejelentett tulajdonosa. A kutya beszerzésekor viszont a tulajdonosnak kell gondoskodni arról, hogy az adatai bekerüljenek a MEOE központi nyilvántartásába. Ennek hiányában a tenyésztő elérhetőségét adják meg a megtalálónak.

Sajnos jelenleg ez a rendszer csak a fajtatiszta kutyák nyilvántartását szolgálja.

Másik egyedi megjelölési mód a mikrocsip. Ennek leolvasásához készülék kell, ami általában csak a nagyobb állatorvosi rendelőkben elérhető (bár egyre terjed). Magyarországon is egyre több csipezett kutya van, tehát érdemes ellenőrizni a talált kutyákat.

Elvileg egy nemzetközi rendszerben tartják nyilván a csipszámokat, a tulajdonos adataival együtt, gyakorlatilag ez még nem működik egységesen. Nagy előnye a tetoválással szemben, hogy nincs félreolvasási lehetőség, egyértelmű az azonosíthatóság.

Tekinettel arra, hogy egyelőre még nem forog közkézen a leolvasó, így praktikus és a tökéletes bizonyosságot jelenti, ha a kutya mindkét módon jelölve van.

B. A gazdi elérhetősége

Az egyedi megjelölés mellett fontos, hogy a kutyán legyen nyakörv, amin szerepeljen a tulajdonos telefonszáma �ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a segítőkész megtaláló visszajuttassa a kutyát a tulajdonoshoz.

Legjobb (legstrapabíróbb) a nyakörvre szegecselt fémtábla a belegravírozott telefonszámmal, de nyakörvre akasztott, vízmentes tokba rejtett információ is megfelel (Főleg, ha nem szakad le vagy törik el).

5. És, ha mégis elveszett: mi a teendő?

Azonnal:

Mi a kutya várható reakciója? Az egészséges lelkületű kutya, mihelyst magához tér az első pánikból (vagy a csatangolásra csábító hevületből), megpróbál visszatérni falkájához, gazdájához. Tehát igyekszik visszamenni arra a helyre, ahol elváltak egymástól.

Ha a séta, vagy közös munka, vadászat során rohan el a kutya, a gazda első reakciója, hogy próbálja magához hívni kutyáját. Amikor nyilvánvalóvá válik ennek eredménytelensége, érdemes visszatérnie arra a helyre, ahol elváltak, vagy a séta, kirándulás szokásos kiindulási helyére és ott várni a kutyát. Persze a nagyvárosi forgalomban ez nagyon veszélyes és nehéz. Ha lakott helytől távolabb történt a baj, akkor segítség lehet az is, ha a kiindulási helynél hagyunk valami saját tárgyat, pulóvert, pórázt, valamit, amire a kutya ráismer és mellette marad, amíg visszatérünk a keresésből.

Közben telefonon mielőbb és minél több személyt mozgósítani kell a családi-baráti körből, hogy minél nagyobb területet átnézhessünk gyorsan. Városban érdemes segítséget kérni a BKV-től, főleg, ha kutyánk rutinos utazó, vagy járművel utaztunk az elveszés helyéhez. Viszonylag gyakori eset, hogy valamely tömegközlekedési eszközre száll fel egy megrémült négylábú utas (sajnos a kétlábúak reakciója ilyenkor gyakran elutasító�. Elvégre a járművek vezetői rádió kapcsolatban állnak a diszpécserrel, állandó kapcsolatban állnak a központtal.

Ugyanígy segítségünkre lehetnek a nagyobb taxis cégek kocsivezetői, akik a környéken autózó társaikkal kapcsolatba lépve, nagy területet tudnak szemmel tartani.

A keresés lépései:

1. Internetes keresés.

A témával foglalkozó fórumokra ( www.netboard.hu ) , keresooldalakra mielőbb és minél több információt föltenni.

Egyes rádióadók is vállalják elveszett kutyák bemondását, általában a kívánságműsorokban: ez nagyon jó, mert ezeket az adásokat rengeteg ember hallja.

2. Mielőbb nagy területen, nagy mennyiségben plakátolni .

A plakáton szerepeljen: - az elvesztés helye, ideje, - a kutya leírása, lehetőleg képpel �a kereső elérhetősége, lehetőleg olyan, ami éjjel-nappal működik, - a kutya neve és rövid jellemzése (barátságos, félénk, harapós, labdamániás� �hivatkozás az esetleges jutalomra, de csak szerényen, mert aki segít, az jószándékból segít, viszont sajnos manapság ez is üzlet egyeseknek�

A plakátot érdemes úgy megszerkeszteni, hogy figyelemfelkeltő legyen. Mégha nincs is mód színes plakát készítésére (inkább több legyen, mint szebb-drágább), de egy rikító jel, egy kézírásos feltűnő szó sokat dob a dolgon.

A plakátokat széles körben érdemes kitenni, nagy forgalmú helyekre, csomópontokba (áruházak, iskolák környéke, forgalmi csomópontok). Egy kutya számára 30-40 km se akadály, tehát a terjesztési kör minél nagyobb, annál jobb.

3. Területileg illetékes gyepmesteri telep mielőbbi és rendszeres felkeresése, telefonon és személyesen is. Budapesten és környékén ez az Illatos út ( www.illatosut.hu )

A közeli menhelyek értesítése. ( www.allatmenhely.lap.hu )

4. Állatorvosi rendelők értesítése.

A saját állatorvosunknak mindenképpen azonnal szóljunk, ő valószinűleg sokfelé jár, hallhat valamit. A többi állatorvosi rendelőbe is érdemes beszólni a környéken, cédulát kihelyezni.

5. A megye összes gyepmesteri telepének és kutyamenhelyének megkeresése, legalább telefonon.

6. Hirdetésfeladás apróhirdetési ujságokba.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.